Látogatás a szentélyben

Az 2005-ös Forma 1-es szezon érdekesen alakul. Főleg számomra, aki azon túl, hogy rajongó vagyok, a sok csapat közül valamiért mindig a McLaren-el szimpatizáltam, pedig a Mercedest amúgy nem szeretem és rajongok a lovacskás-csodákért. Tavasszal előjöttem egy baráti körben azzal az ötlettel, hogy lévén a Forma 1 kovácsolt össze bennünket és továbbra is az az egyik összetartó erő, ugorjunk le Maranelloba és csodáljuk meg a relikviákat. Esős nyári nap Magyarországon, hajnalban izgalommal töltve indultunk el. Bejárva a világot, látva az amerikai nagy városok és környezetük motorizáltságát, még mindig meglepődök és örömmel konstatálom, hogy az olaszok élvezik az autózást és mindent ehhez építettek fel, autópályák, Autogrill-ek, nagy parkolók és meglepő autók. Elhagyva Bologna-t már találkozunk a Maranellot jelző táblákkal. Maranello, ezt a szót ízlelgettük tavasz óta és végre a város határon belül vagyunk. Kultusz, fanatizmus, rajongás sorolhatnám a szavakat, amik gondolatként cikáznak a fejemben, de amit kiejtek az csak annyi: megérkeztünk. A város elején áthaladunk egy hídon, ahol kiszúrok 1-2 embert fényképezővel a kezében, majd szinte azonnal meglátom jobbra a tesztpályát, majd a számos autót és a kerítéseknél álló embereket.

Fiorano Test Track

Ma csak utcai autók köröznek, de ezt már tudtuk, hiszen a Forma 1-es csapat Monzában tesztel. Néhány fénykép és igazán ekkor döbbenünk rá, hogy itt vagyunk. A városban mindenfelé Ferrari lovacskák, a gyár kapuja, piros ruhás emberek és „kegytárgyakat” áruló boltok. Nagyon nem kell keresni, hiszen szinte azonnal megtaláljuk a Galleria Ferrari-t. 11 óra utazás, éhség, szomjúság, fáradtság, minden elillan. Már a kapunál látszik a büszkeség a 6 világbajnoki címet hirdető transzparens.

Campioni Del Mondo F1

Belépve a „szentélybe” az embert rögtön a marketingesek hibátlan munkája fogadja, engem azonban a szebbnél szebb könyvek és albumok fogtak meg és persze a különböző méretben készült makettek.

A Galleria mindenkit magával ragad. Kis csapatunkban voltak olyanok akik Toszkána szépsége és következő célunk San Marino élvezete miatt tartottak velünk ennek ellenére amikor láttuk, hogy ha a Forma 1-es autók nem is annyira az 575 Maranello vagy a Superamerica menthetetlenül megdobogtatta a szívüket.

A múzeum történelmet rejt, olyan történelmet, ami a motorizáció kiteljesedését jelenti. Nem a tömegtermékek, hanem a különleges és minden korban a kiváltságosok játékainak gyűjteménye. Játék, ami néha csatává válik komoly stratégiával és nagy téttel.

Belépve múzeumba a száguldó cirkusz nagyjai néznek vissza a falakról, köztük talán az egyik legnagyobb stratéga Ross Brawn és Jean Todt életnagyságú képe, háttérben a boksz utcával és a verseny hangulatával.

Jean Todt

Előtte sorakoznak az egyes Ferrari verseny autók 1931-től Gilles Villeneuve, Niki Lauda autóján keresztül jutunk el a 6 csillogó év siker járműveihez. Látva a kezdeti autókat az ember elgondolkozik, hogy ha ma veszélyes üzem a Forma 1, akkor a kezdeti időkben vajon miről szólhatott? Micheal Schumacher és Rubens Barichello köszön vissza a felépített Scuderia Ferrari szerviz beálló és a vezénylő pult körül és persze az összes serlegből találunk egy példányt a vitrinekben.

A versenypályák száguldó csodáit az emeleten sportautók követik. Először utcai jellegű autó jelző jutott az eszembe, de a rally autó, a pálya versenyautó, a tanulmány autó mellett találjuk meg például az F430-at, az 575 Maranello-t, a Superamerica-t. Ezeket nevezhetjük akár utcai autónak is, sőt az F40, F50 és az Enzo is elérhető a tehetősebb hétköznapi ember számára. Érkezhetünk Ferrari rajongóként, laikusként, autószakértőként ide és lehet bármilyen érzés a szívünkben az egésszel kapcsolatosan, a világ rabul fog ejteni. Van néhány olyan hely, amivel az ember nem tud mit kezdeni, csak hagyni, hogy magával ragadja. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, az hogy hagyjuk ezeket az élményeket, érzéseket és hatásokat szétáradni.

FerrariLátni egy 60-as évek elején épült famodellt, mely az első Ferrarik egyikét formálta és mellett a megvalósult autót. Az informatika fejlődése az autó fejlesztést nagyban meghatározta de ha elképzelem, hogy milyen érzés lehetett egy ilyen famodellt végigsimítani és kimondani, hogy: „Íme a makett elkészült!”. Bizonyára a várakozás sokkal nagyobb volt, az elvárások hasonlóak, de a tervezés és előkészítés legalább a mostanihoz hasonló gonddal lett elvégezve. No persze ez az új autók szépségét és varázsát nem csökkenti és nem utolsó sorban az egyedi megoldások és ötletek a mai napig a tervezőktől jönnek.

A Ferrari prémium autó, az emberek többsége még álmodni sem mer, hát mi a múzeum után másról sem tudtunk álmodni. Látni a 10-12 hangeres motorokat, a kormányokat, a vart és hímzett bőrüléseket – nem mindennapi. Az élmény hatására más könnyebb másként nézni az olaszokat, megérteni a prioritásaikat.

Mi is az igazi olasz varázs? Modena mellet találtunk szállást, már érezve a Toszkán táj terméskőre támaszkodó és természet központú építkezésést, tudva azt, hogy szentély amit magunk mögött hagyunk, meghatározta és meg fogja határozni a motorsportot és a személyautó gyártást. És persze meghatározza az észak-olasz embereket. Megfáradtan, egy igazi bolognai tészta reményében megpróbáltunk egy kis éttermet az egyik faluban. A bejáraton belépve a fő helyet az ajtóval szemben egy Lamborghini motor foglalta el, melyet követtek az olasz borok és végül a tészta. No ez sem okozott csalódást.

És ki merem jelenteni… mindegy hányszor jut el ide az ember, mindig vissza fog vágyni.

Comments

comments

Szóljon hozzá!