Mazda3 Route – Hiroshima-Frankfurt 15. – Célban: Vörös tér, utazás, Oroszország

Ahogy azt szombaton megírtam, a hivatalos program végetért. Reggel amikor kinéztem az ablakon a Mazda3 flotta lent állt a parkolóban, a következő csapat fogadására készen. Újabb újságírók, bloggerek illetve olyan emberek, akik online jelentkeztek a kalandra és kiválasztották őket: mobiltelefon-értékesítő lány, IT cégben alkalmazott üzemeltető srác, lifestyle blogger vagy éppen egy Apple termék értékesítő, akit felesége titokban jelölt.

Német csapat, 2 Mazda értékesítő, egy IT-s, egy T-mobil értékesítő és egy Apple értékesítő

Német csapat: két Mazda értékesítő, egy IT-s, egy T-mobil értékesítő és egy Apple értékesítő

Osztrák team

Osztrák team

AutoBild az egész úton részt vesz és hetente, kéthetente váltják a csapatot

A német AutoBild az egész úton részt vesz és hetente-kéthetente váltják a csapatot

Szlovén különítmény

Szlovén különítmény

Azon gondolkozom, hogy van-e ennél jobb reklám egy autó bemutatására. Az nyilvánvaló, hogy kell egy megbízható jármű, amiről tudja a gyártó, hogy kibírja a próbát. Kell egy nagyon komoly előkészítő munka és egy folyamatos támogató tevékenység. Az is biztos, hogy ütős modellel kell jönni, mert egy facelift-es vagy csak kicsit átrajzolt modellre nem érdemes ezt felépíteni. Ez mindösszesen nem kis költség, hiszen mindenkit el kell juttatni az induláshoz, majd a hét elteltével vissza. A hét során, a lehetőségekhez mérten minden szálloda magas színvonalú volt… az ellátás szintén pazar. Bármi jutott eszünkbe azt megpróbálták teljesíteni… az ellátmányt szállító autóban kartonszám volt az energiaital, a víz, az üdítő, a különböző csokik, gyümölcsök… És ezek mindegyikéből minőségi, márkás termékek. Az éttermeket igényesen választották, valódi orosz specialitásokat kóstolhattunk kellemes környezetben, pedig az étkezéseinket nem tudták előre megszervezni vagy az asztalokat lefoglalni, hanem az előttünk haladó felderítő jármű választotta ki az adott éttermet és egyeztette a részleteket. Szóval bárhogy is nézem, a három fős magyar csapat utaztatása az ideeső költségekkel sem éri el egy autó árát,  viszont a marketing érték és üzenet sokkal nagyobb. De vissza az autóhoz.

20130901_Mazda3Route_IMG_6643

A Mazda3 esetében azonban a Mazda tizenkilencre lapot húzott. Remélem bejön nekik, mert minden adott. Van egy új platform és egy új technológia, végre nem a más gyártók által alkalmazott downsizing őrület – amikoris a meglevő kisebb motorjaikat építik be a nagyobb autóikba. Tehát hosszútávon van mire építeni. A külső design egyértelműen kiemeli a saját kategória egyéb modelljei közül, ami nem meglepő, hiszen az első Mazda6 is időtálló és meghatározó forma volt. A belső kialakításában is észrevenni a finomságokat, de itt azért még van fejlődési potenciál. Ezzel szemben a belső tér tágassága, használhatósága nagyon sokat fejlődött és a saját tapasztalataink alapján is kijelenthető, családi autóként is megállja a helyét. Persze érdekes kérdés, hogy a Mazda hova fogja pozicionálni.
Az autók, amelyeket használtunk viszonylag komoly felszereltséggel jöttek, amelyek tovább növelték a komfortérzetet, itt is kérdés, hogy az alacsonyabb felszereltség mit fog tartalmazni.

Az biztos, hogy átlagos használathoz bőven elég lesz a 120LE-s 2 literes benzin motor és a fogyasztása is abszolút összemérhető a mai dízelekéval. Amennyiben azt feltételezzük, hogy a dízel ára tovább emelkedik és ha tudjuk, hogy a modern dízel autók meghibásodási valószínűsége magas, javítási költsége szintén, akkor nem kérdés, hogy a benzines optimális választás lesz.

Szóval drukkolok a Mazdának a sikerhez, ami a mai ínséges időkben nagyon fontos és hasznos lenne. Nem csak a gyártónak, de nekünk vásárlóknak és a konkurenciának is.

20130901_Mazda3Route_IMG_6637

Oroszország? Hát életemben először jártam ott. Nagyon vártam, olyan furcsa várakozással. Szovjetunióként, akár akartam, akár nem része volt az életemnek. Tanultam oroszul, tudtam is akkoriban egészen jól. A keleti blokkhoz tartoztam, de már néhány évente volt kék útlevelem és szüleim fontosnak tartották, hogy utazzunk. A keleti irány nagyon kimaradt, de emlékszem Миша (Misha)-ra, az 1980-as olimpia szimbólumára, amikor a záróünnepen könnyekkel köszönt el (talán el is repült?) és én gyerekként ezt megkönnyeztem. Egyébként csak hab a tortán, hogy utolsó este a olimpai stadion melletti hotelben száltunk meg, amit feltehetően azóta felújítottak, de mégis nagyon érződik rajta, mennyire le akarták nyűgözni a vendégeket, akkor 1980-ban.

Olimpia szálló folyosó

Olimpia szálló folyosó

Olimpia szálló szobája...

Olimpia szálló szobája…

Emlékszem sok mindenre, ami összekötötte azt az időszakot az oroszokkal és bár tudom, hogy ez nem volt egyszerű időszak, nekem, aki gyerekként élte meg, inkább csak akkor kapott értelmet mindaz, ami a szomorú történelmünk része, amikor idősebb lettem. Így egészen izgalmas kalandnak tűnt eljutni erre a vidékre. Még érdekesebb volt szembesülni, hogy ami nálunk tiltott önkényuralmi jelkép, nem kívánt emlék az itt a mindennapok része még mindig. Lenin szobrok nem emlékparkokban és múzeumokban vannak, hanem büszkén magasodnak a települések főbb terein. Nem egy helyen, hanem több helyen. Lehet bármilyen rendezetlen a település, a szobor környéke szépen gondozott. Jellemzően nagy és magas emelvényen áll, körülötte díszburkolat vagy virágágyások és bokrok vannak. Amint arról többször is írtam, az emberek végtelenül kedvesek és segítőkészek. Boldogan kommunikálnak az idegenekkel oroszul, amit azért nagyban nehezített az alap szókincsünk hiányossága. Ahogy közeledtünk Moszkvához, ez is elkezdett változni.

20130831_Mazda3Route_IMG_6355

McDonald's, a McDrive-ot Makavto-nak nevezik. Mivel minden idegen név fonetikus átírással kerül át cirilbe ezért jól ejtik a neveket

McDonald’s, a McDrive-ot Makavto-nak nevezik. Mivel minden idegen név fonetikus átírással kerül át cirilbe ezért jól ejtik a neveket

Szóval az orosz napi élmény része volt a katonás rend, legalábbis hivatalos helyeken nagyon merev, nagyon szigorú, nagyon határozott… de közben végtelenül lassú és nehézkes. Idegenvezetőink stílusa is inkább hasonlított általános iskolás tanáraink hozzáállására, ránk borítva az összes nevet és évszámot és folyamatosan fegyelmezve és hajtva a társaságot. De ugyanez igaz volt a hotelek repeciójára is vagy bármilyen kiszolgáló személyzetére.

A rendőri ellenőrző posztokról sokszor írtam az elmúlt napokban, de egy kicsit visszaugranék az érkezéshez. Moszkvába érkezve, a tyumeni átszállás előtt beléptünk Oroszország területére, az ellenőrzésnél szigorú katona, szigorú tekintettel figyelt bennünket a fülkéjéből, hátunk mögött tükör, felettünk tükör, hogy biztosan mindent lásson. Nincs egy mosoly sem, nincs egy kedves szó sem. Aki járt az utóbbi időben az USA-ban, gyakorlatilag ugyanezt az eljárást éli át, sőt az ott még szigorúbb, mert ujjlenyomatokat vesznek és fényképeznek, de ott ahogy a hivatalos személy halad az eljárással, megkérdezi miért jöttünk és amikor befejezi, már mosolyog, kellemes időtöltést kíván és ha tetszett neki a cél, akkor még “cseveg” is egy-két szót… no ilyen Moszkvában nem volt. Tyumenben a repülőgépből kiszállva fotózni szerettem volna a gépen, azonnal odaugrott a helyi Szergej és nem túl udvariasan tudtomra adta, hogy azonnal szálljak be a buszba és tegyem el a fényképezőt. Majdnem elfelejtettem, hogy amikor belépünk az országba akkor nyomtatnak egy “immigration” formanyomtatványt. Ilyen van máshol is, sőt ott még a gépen kell kézzel kitölteni és máshol általában A5-ös méret, így nem fér be sehova hajtogatás nélkül. Itt pont akkora volt mint az útlevél, de én szépen eltettem. Egészen az első szállodáig, ahol felhívtak, hogy az útlevelemből hiányzik a papír és azonnal vigyem a recepcióra, no ilyet sem tettem többet. A papírra nagyon vigyáztam és az útlevéllel együtt leadtam. Ezek alapján a szálloda kitölt egy másik dokumentumot, amit mi nem kaptunk meg, de kiutazás előtt a csoport megkapta az egész paksamétát, ha valami gigszer lenne a kilépésnél (szerencsére semmi nem volt). Szóval Oroszországban, legalábbis Moszkvától keletre részben megállt az idő.

Az utak állapotát a korábbi posztokban képekkel és videókkal bemutattam, érdekes ennek ellenére, hogy számos alkalommal 60 km/h feletti átlagsebességet értünk el. A megelőző szakaszokon volt olyan, ahol csak 20-25 km/h volt az átlag. Nos ilyen tempót szoktunk tekerni egy Balaton kerülős, őszi tekerésnél bringával. Szóval nekünk is jutott a rossz utakból, főleg az elején, de aztán tudtunk haladósabb tempót is diktálni… pontosabban követni, és itt kell megjegyezni, hogy ezt a tempót az orosz felvezető autó nélkül nem mertük volna tartani.

A végére hagytam Moszkvát, vagy inkább az orosz városokat. Sok kicsi “országot” (Tatárföld, Baskírföld, stb.) jártunk be és egy ilyen rövid utazás során, ilyen kevés helyismerettel és nyelvismerettel is sikerült észrevenni, hogy milyen eltérések vannak. Ehhez Winkler Robi nagyon komoly történelmi áttekintést adott Kuzma Minyin és Pozsarszkij herceg kapcsolatáról, majd miközben saját orosztudását frissítette, nekünk is segített, hogy felszínre jöjjenek az elfelejtett szavak. Bár ebben Ludmilla, a tyumeni idegenvezetőnk is sokat tett, mert az orosz gyáros arisztokrata lakás meglátogatása során az egyik szobában kicsit késett a fordítással így közel 20 mp állt a rendelkezésünkre a шкаф (shkaf) szó elhangzásakor, amikor szinte egyszerre néztünk egymásra és villant be az általános iskola 4. vagy 5. osztályos oroszkönyvéből a történet és a jelentés!!! SZEKRÉNY!!!! és valóban egy nagy tükrös szekrény előtt álltunk 🙂

Szóval Moszkva, – ahogy mondtam megérkeztünk és esett az eső, így az esti programra menet csak a felhőket láttuk és bár elhangzott, hogy ott a Lomonoszov egyetem, itt a külügyminisztérium, ott a Gorkij park, ezeket inkább elsősorban csak elképzeni lehetett. Sajnos az idő nem sokat javult utolsó napra sem, így a vasárnap délelőtti rövid városnézés esőben zajlott, ezért csak egy gyors – fussuk körbe a Vörös teret – programmá csökkent, főleg azért, mert orosz kollégáink komolyan aggódtak, hogy az iskolakezdés és a rossz idő beköszöntése okán a дача-ból (dácsa – hétvégi ház, nyaraló) tömegesen hazatérő moszkvaiak miatt nem érünk  időben a repülőtérre. A korábbi történelmi fejtegetéshez jól illik a volt KGB épület, amit éppen most újítanak fel kívülről (a belső már elkészült), hiszen a szervezet más néven továbbra is működik.

Большой театр - Moszkvai Nagyszínház

Большой театр – Moszkvai Nagyszínház

КГБ - KGB épület

КГБ – KGB épület

Kreml

Kreml

A Vörös téren éppen valami parádéra készültek, így az emelvények között a Lenin mauzóleum igen kicsinek tűnt, így a tér hatalmas méretét sajnos nem igazán lehetett érzékelni. Viszont az átellenben található, éppen születésnapját ünneplő Gum áruház (Гум) a benne található üzletekkel, pompával és a kerékpáros fagyis lánnyal lenyűgözően impozáns és nem mellesleg a világ egyik legdrágább áruháza.

Kreml

Kreml

Kreml

Kreml

20130901_Mazda3Route_IMG_6652

Lenin mauzóleum

Lenin mauzóleum

Kreml

Kreml

Kreml

Kreml

Önfotózás

Önfotózás

Születésnapos Gum

Születésnapos Gum

Úgy tűnik az autentikus öltözet a vörös

Úgy tűnik az autentikus öltözet a vörös

Gum

Gum

Gum és a kiállítás, kerékpáros fagylaltos kocsival

Gum és a kiállítás, kerékpáros fagylaltos kocsival

Fagyis kocsi az áruházban

Fagyis kocsi az áruházban

Mivel a következő szakasz résztvevői csak vasárnap délután érkeztek, a fotósok kihozták az egyik bordó Mazda3-ast a Vörös térre, hogy a Vaszilij Blazsennij székesegyházzal a háttérben fotózzák, így a vörös autó a Vörös téren háttérben a díszes “vörös hagymával” különleges felvételként került a fényképezők érzékelőjére, de leginkább a mi agyunkba.

20130901_Mazda3Route_IMG_6644 OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Comments

comments

5 comments for “Mazda3 Route – Hiroshima-Frankfurt 15. – Célban: Vörös tér, utazás, Oroszország

Szóljon hozzá!