Mazda3 Urban Challenge beszámoló

Június 2.-án, hétfőn egy átlagos hét indul Bécsben, legalábbis ezt gondolja minden autós, ami igaz is, egészen délután 3 óráig, amikor kezdetét veszi egy a közlekedők számára őrült játék. A játék célja az új SkyActive dízel Mazda3-assal a hivatalos 4,9 literes vegyes fogyasztási értéknél kedvezőbbet elérni a bécsi “nagykörúton”.

Akkor most álljunk meg egy pillanatra. Ne felejtsük el, hogy a Mazda mindig a vezetési élményre fektette a hangsúlyt, most pedig azt várja el, hogy a gázpedált lehelgetve, a féket szinte teljesen elfelejtve, rengeteget gurulva próbáljunk meg minnél kisebb fogyasztást produkálni. Visszatekintve az elmúlt 24 órára, egyértelműen kijelenthetem, hogy ezzel az autóval nagyon nehéz óvatosan és finoman menni…de szerencsére a magyar csapatban erőteljesen túlbuzgott a versenyszellem, így félretettünk minden a sebességhez és az élvezetes kanyarodáshoz köthető szenvedélyt és eldöntöttük, győzni fogunk. Ez így nagyon határozottan és jól hangzik, de valójában szükségünk volt az első 4 kör kiábrándító eredményére.

Esemény: Mazda3 Urban Challenge – Vienna – 24 órás fogyasztási verseny Bécs belvárosában
Helyszín: Le Meridien Hotel Bécs
Járművek: Mazda3 CD150 – 2.2 literes 150 LE-s dízel motor, 5 ajtós karosszéria
Csapatok: Ausztria, Horvátország/Szerbia, Magyarország, Románia, Szlovénia

20140602_Mazda3UrbanChallenge_IMG_9785

Hétfőn délután 14:30-kor eligazítással kezdődött a program, ahol a nem túl részletes szabálykönyv erősen nagyvonalú ismertetését követően, mindenki megtudta, hogy a térkép alapján kell haladni, de akár el is lehet tévedni. A mérőeszközt nem szabad manipulálni és a közlekedési szabályokat be kell tartani (azt mondjuk sejtettük, hogy nem ezen a túrán kapunk gyorshajtási csekkeket).

20140602_Mazda3UrbanChallenge_IMG_9794

Mérőműszer: a technikai csapat elmondása alapján az eszköz a gyártótól független cucc, ami az autó fedélzeti csatolójára kapcsolódik (ODB interfész). Innen veszi le a befecskendezett üzemanyagmennyiséget és a megtett távolságot. Ezt rögzítették papírra és az összesítést követően a pilóta-pihenőben ki is vetítették, kivéve az utolsó 4 órát, amikor már izgalmassá szerették volna tenni a versenyt.

Az eligazítást követően nekiláttunk – a szabályok szerint megengedett mértékben – felkészíteni az autót: fölösleges súlyok kirakodása (kalaptartó, fejtámlák, kompresszor) és a kerekek kaptak némi levegő utánpótlást (kb. 4 bárra fújtuk őket).

 

15 óra után néhány perccel kezdetét vette a verseny. Az első körök egyértelműen ismerkedős jelleggel, a megszokott vezetési stílus levetkőzésével teltek és csapatunk itt követte el az első és szinte egyetlen stratégiai hibáját, ugyanis 1-1 kör után kiálltunk, így nem hagytunk magunknak lehetőséget, hogy ledolgozzuk a kivezető kacskaringó által okozott veszteséget.

A kiírás szerint óránként volt vezetőcsere, amire 15 percünk volt. Beosztottuk az etapokat és vártuk az első eredményeket. Meglepődtünk és ez jó ébresztő volt, így a vacsoránál elkezdődött a stratégia gyártása, amely reményeink szerint a lemaradásunk (utolsó előtti helyen álltunk) ledolgozását biztosította. És itt döbbentünk rá, hogy az amúgy akár unalmasnak is tekinthető lassú körözés, mennyire érdekes és izgalmas. Ugyan nincs ventillátor, nincs rádió, minden olyan eszköz, amely áramot fogyaszt és ezáltal növelheti a fogyasztást. kikapcsolásra került, és mégis mindenki számol, taktikázik, sávokat figyel, forgalmat térképez fel, szóval tanul és próbálja átadni a következő vezetőnek.

Időről időre a szervezők feldobták a programot speciális kihívásokkal. Ebből az egyik és talán leglátványosabb volt a pom-pom lányok utaztatása, oly módon, hogy az egyikük vezetett, nekünk pedig használható és alkalmazható tanácsokat kellett adni a számára. Nálunk ez kivételesen jól sikerült, köszönet érte a vezess.hu NapiTomijának, Rácz Tamás újságírónak. A pom-pom lányok utaztatásáról ide kattintva találtok további információ és képeket.

Az éjszaka végére már a második helyen álltunk, amit sikerült első helyre forgatni a reggeli csúcsforgalomban, ez utóbbiban nagy része volt Bessenyey Zolinak (Speedzone). Itt már éreztük és sejtettük, hogy akár meg is lehet a győzelem.

Zolinak jutott még egy speciális feladat, ami a gyorsasági futam volt. Erre ő szinte első pillanatban jelentkezett, majd később derült ki, hogy a gyorsasági szakaszt Playstation-ön futják a pilóta-pihenő helységben. Eközben mi a reggeli dugóban kerestük a lámpaváltások ritmusát, az üres sávokat és próbáltunk a lehető legkevesebb megállással körbeérni, ami nyilván nagyban függött a pillanatnyi forgalomtól és bizonyos mértékben a szerencsétől.

Mazda3 Urban Challenge  Press Pictures for free use (Copyright REY)

Forgalom szempontjából a délután igen erős volt, de főleg autókkal találkoztunk. Az éjszaka nyugodt és jól ritmusban autózható etapokat jelentett, azonban hajnalban már megjelentek a teherautók, egyre több lett a villamos, amit aztán délelőtt és koradélután kiegészített a bizonytalanul és lassan haladó lovaskocsi áradat, illetve az időről időre meghibásodó villamosok javítására kirendelt szervízautók. Az esti órákban akár 6-7 kört is lehetett futni, ezzel szemben reggel 2-3 kör volt a maximum. Fogyasztás szempontjából a délutáni, nem egyszer 5 litert meghaladó átlagfogyasztást estére felváltották a 3,5 liter alatti értékek és az összegyűjtött tapasztalat alapján már reggel is könnyen tartottuk 4 liter alatt az átlagot.

Térkép

 

 

Az utolsó etapot Stump András (Totalcar) vállalta be és Mazdás Eszti, Miklós-Illés Kálmán és én voltunk az utasok. Eszter megdöbbenve élte végig a kb. 20 perces kört és tapasztalta meg a praktikákat, amelyek, mint később megtudtuk, a győzelemhez segítették a magyar csapatot. Mik is voltak ezek a praktikák?

  • Az indulásnál egy szervízúton kellett kihajtani, ahol rendszeresen álltak taxik és teherautók. Az egyik csapattag kiállt a kereszteződésbe és jelzést adott… egy jó indulással gyakorlatilag az első, de néha akár a harmadik lámpáig lehetett gurulni… az első három lámpából valamelyik garantáltan piros volt.
  • A körön számos olyan szakasz volt, ahol biztosan pirosat kapott az autós függetlenül a forgalomtól, ezek előtt nem volt értelme nagyon felgyorsítani és ha már elég volt a lendület (nem több és nem kevesebb), akkor hagyni kellett kigurulni. Akkor sikerült jól, ha nem kellett fékezni vagy motorféket használni a végén.
  • A legnagyobb ellenségünk a megállás és újra elindulás volt – folyamatosan ezt kellett minimalizálni.
  • A Ringen két oldalon villamosok közlekednek, így bár a szélső sáv haladt a legjobban, nagyon kellett figyelni, hogy egy jobbra vagy a másik oldalon balra kanyarodó autós miatt nehogy meg kelljen állni. A bécsi vezetési kultúrába jobban beivódott az irányjelző használata, mint a budapestibe, ami segítette a tervezést.
  • Mivel a gázpedált alig érintettük, érdemes volt picit hamarabb kapcsolni, mint ahogy azt a váltási segéd javasolta. Amennyiben már nem kellett gyorsítani, utaztatni kellett magasabb fokozatban.
  • Garantált pirosoknál nem vártuk meg az i-stop leállítását, hanem már gurulás közben kilőttük a motort, szervónyomás még maradt néhány kormánymozdulatra és egy fékezésre. Meg kell állapítani, hogy a kézi indítás és az i-stop között valóban van különbség, mert a Mazda tényleg másképp lövi újra a motort az automata leállításból – ilyenkor alapjáratra ugrik be, szemben a kézi indítással, ahol közel 2000-es fordulatig pörög fel a motor (ez értékes század veszteségeket jelentett).
  • Nem szabad a zöldnél azonnal indulni, érdemes kivárni, hogy valóban elindul-e a sor, kiürül-e a kereszteződés.
  • Bécsben is vigyázni kell a taxisokkal, cikáznak, befékeznek, stb… úgy tűnik ez a világon mindenhol hasonlóan működik.
  • Fölösleges lett voltna idegeskedni a többi autós miatt, úgyis sietnek, mutogatnak, sőt kiabálnak is…. viszont nagyon ritkán dudáltak ránk. Az biztos, hogy a körök végére az ember megtanul fapofával ülni.
  • Nem egy ablakot kell teljesen lehúzni, hanem mind a négyet kicsit… így még a hőség is jobban viselhető volt.
  • Ha az ember a fogyasztásra figyel, akkor nem hiányzik a zene, ami szintén áramot fogyaszt, tehát áttételesen növeli a fogyasztást.

DSC_1593

A csapatok összesen 2181 km-t teljesítettek valós közlekedési körülmények között. A miénk lett a legjobb eredmény 3,85 literes átlagfogyasztással, de a többi csapat is kivétel nélkül jobb fogyasztást produkált, mint a 4,9 literes dokumentált vegyes átlag.

Ha már számok akkor merüljünk el a statisztikában:

  • A magyar csapat átlaga 3,85 liter lett, ami 21,4%-al jobb, mint a dokumentált vegyes átlag.
  • A szlovén csapat átlaga 3,88 liter, a horvát/szerb pedig 3,9 liter.
  • A magyar csapat 458 km-t, a szlovén 470 km-t, a horvát/szerb pedig 482 km-t futott.
  • A legjobb etapot a szlovének teljesítették 3.15 literes átlaggal.
  • A leghosszabb ebédet Gulyás Péter az origo újságírója teljesítette – rendelését nagyjából 60 perc várakozás után akkor hozták ki, amikor ő már a köröket rótta, visszaérkezést követően megmelegítették neki és ha mindent beleszámítunk, kb. 100 perccel az étel megrendelése után már hozzá is láthatott az elfogyasztásához.
  • Teli tankkal indultunk és a 24 óra után a 3/4 része még megvolt és a fedélzeti számítógép alapján a megtett 458 km után még 678 km-re elegendő üzemanyagunk maradt.

Mit kapott a győztes? Elhoztuk a különdíjat, egy-egy Sacher tortát, aminek szerintem Mazdás Eszti örült a legjobban. No persze amikor hazaértem, akkor a fiam is ugrott volna rá, de abban maradtunk, hogy megvárjuk a holnapot. És elhoztuk a fődíjat is, mint legjobb csapat… szóval lényegében a legfontosabb részeket megnyertük, nem beszélve az almazöld pólóról, ami a magyar csapat egyedi színe volt…. egyszerűen kiszúrható bárhonnan, bármikor.

20140603_Mazda3UrbanChallenge_IMG_0360

20140603_Mazda3UrbanChallenge_IMG_0352

Mi a következtetés? Mondhatnám azt, hogy valójában semmi, mert bár tény, hogy valós forgalmi viszonyok között használtuk az autót, de az biztos, hogy így senki nem közlekedne vele. A Mazda még mindig a vezetés élményéről szól és ebben a 24 órában másfajta élményben volt részünk. Valójában azért mindenki megdöbbent az elért fogyasztási értékeken, hiszen nem egy kicsi motorról beszélünk. Ami talán még megdöbbentőbb volt, hogy a nap folyamán többször is, – majd a végeredményben is – csak egy-két század különbség volt az országok átlagai között, pedig különböző emberek, nem teljesen azonos forgalmi körülmények és különböző autók voltak a külső paraméterek.

Az is érdekes, hogy minimális odafigyeléssel, mennyivel előnyösebb fogyasztást lehet produkálni és biztosan látszik, hogy az i-stop rendszernek van értelme, főleg akkor ha a használó figyel is arra, hogy megfelelően használja. Az igazi előnyt az jelenti majd, ha az autó gurulás közben is leállítja a motort… tehát van még fejlesztési potenciál.

Nem az autóhoz kapcsolódik, de meg kellett állapítani, hogy a bécsi körúton az egyirányúsítás miatt sokkal elviselhetőbb a dugó, mint Budapesten. Bár itt egymást érik a villamosok, a lámpákat mégsem hozzájuk hangolták. Talán Budapest hasznosíthatná a bécsiek forgalomszervezési tapasztalatait…

A rendezvényt a Mazda másodszorra szervezte meg Bécsben (először tavaly a Mazda 6-ossal) és nagyon igényes körülmények között, szép környezetben, jól átgondolva tette ezt. Az egyetlen kritika talán, hogy a Le Meridien konyhája nem volt felkészülve ennyi emberre és  minden alkalommal, mindenre mérhetetlenül sokat kellett várni, pedig valójában nem is voltunk sokan. A jövőre nézve talán még jobb lenne, ha az autókban GPS tracker is lenne, ami rögzíti a pályaadatokat, hogy elejét vegyék a túlzottan kreatív útvonal újraértelmezéseknek.

Bár kezdéskor szkeptikusak voltunk a “verseny” kifejezés használatával kapcsolatban, az idő előrehaladtával mindenkit elragadott a hév, megjelent a stressz és a feszültség, épült a csapatszellem és ennek meglett az eredménye. A Mazda3 Urban Challenge díját a “Piston Cup”-ot mi hoztuk el.

Köszönöm mindenkinek a csapatban, élmény volt!!!

A Facebook oldalon találtok még több képet és olyan hírmorzsákat, amelyeket a nap folyamán osztottunk meg. A következő napokban még több kép fog felkerülni az oldalra, így ha lájkoljátok akkor kaptok értesítést is!

Comments

comments

2 comments for “Mazda3 Urban Challenge beszámoló

Szóljon hozzá!