Merida Scultura – avagy hogy kerültem közelebb az országúti kerékpározáshoz

A Mozgásvilág idén is megrendezte a csillebérci tesztnapot, amire mi már jó előre regisztráltunk és izgatottan készültünk. Sajnos közben egyéb családi elfoglaltságok kerültek a képbe, így tudtam, korlátozott időm lesz és jól ki kell találni mit szeretnék kipróbálni. Amikor megtudtam, hogy Merida Scultura tesztelhető lesz, akkor már biztos voltam benne, hogy a napot köré kell felépíteni.

A Scultura egy a ProTour-os tapasztalatok – igen, Lampre Merida Team visszajelzések – alapján fejlesztett jószág, ami természetesen a versenyistálló színeit is hordozza magán. A bringáról a Bikemag már írt, így azt nem másolnám és nem idézném. Érdemes átfutni. Az biztos, hogy nagyon látványos a színvilága. A nem szokványos színhasznált élőben kimondottan izgalmasnak és érdekesnek hat.

20130930-084523.jpg

Tudatosan nem a karbonvázas, csúcs elektromos váltóval szerelt változatot néztem, hanem az alu modellt, mivel az talán még elérhető közelségbe is kerülhet egyszer. Így utólag bánom, hogy a jobban felszerelt, komolyabb modellt nem próbáltam, mert biztosan nagy kaland lett volna azt is meghajtani.

Milyen volt ráülni egy olyan embernek, aki gyakorlatilag a 90-es évek eleje óta montit illetve az elmúlt 2 évben egy cross-trekking bringát hajt? Hát hogy őszinte legyek a teljes megdöbbenés.

  1. Súly: az én eddigi bringáimhoz képest ennek gyakorlatilag elenyésző a súlya;
  2. Merevség: már az induláskor érződik, hogy ez a jószág nem hajlik, nem nyeklik, nyeregből kiállva brutálisan meghajtható;
  3. Üléspozíció: nem számítottam komfortra, de hogy a kormány alsó részére ennyire rá kell feküdni… hát ezt biztosan szokni kell;
  4. Fékek: én az utóbbi időben tárcsafékhez szoktam és nagyon meg is kedveltem… ehhez képest képest itt hagyományos fékek vannak, de elég… mondjuk amúgy is ésszel kell menni a magyar utakon, és a keskeny gumikon a lassulás is más;
  5. Napi használhatóság: nulla! Ez egy sportgép, az út minden rezdülését átadja, sportolásra versenyzésre termett és csak arra szabad használni.

Mit is jelentenek ezek a pontok? Amit én a kb. 20-25 perces tekerés alatt levettem, az lényegében annyi, hogy nagyon nagy élmény volt elindulni csillebércről felfelé és érezni azt, hogy az energia nem arra megy el, hogy valami behemótot mozgassak, a nyeklő, nyakló teleszkópon nem vész el az általam kifejtett erő 20-30%. Érezni, hogy szabadságod van felfelé, az valami lenyűgöző volt. Ez a versenygép némi kondival téged is “versenyzővé” varázsol és bátorít, hogy fejlődj, sőt ELVÁRJA azt!

Köszi Bíró Zolinak (UTE – Triatlonistája 🙂 ) és a Bikefun-nak, hogy ilyen gépek is elérhetőek voltak, és már nincs is szükség másra csak egy Lampre Merida replika mezre és irány az út … álljunk meg egy pillanatra! Azért érdemes figyelni, hogy ez az összeállítás feltűnő, aminek eredményeként szinte elvárt a kapcsolódó teljesítmény, így a választáshoz leginkább a tavaszt javaslom, megelőzve egy komoly téli alapozással és edzéssel. A mez be lehet szerezni és motivációnak kitenni a fogasra 🙂

merida_mez_3

Comments

comments

1 comment for “Merida Scultura – avagy hogy kerültem közelebb az országúti kerékpározáshoz

Szóljon hozzá!