Síelés – Kubinska Holától a Viadal SE-ig – sport szerelem száll apáról fiúra

20130119_ViadalSE_IMG_1847-2

Valamikor gimiben kezdtem el síelni és a motivációt nem okvetlenül a síelés szeretete adta. Mentek az osztálytársak, a haverok, a menő arcok és a jó csajok – így nyilvánvalóvá vált, hogy nekem is ott a helyem a tömött buszon és az egyhetes sítáborban Dolny Kubin mellett, Kubinska Holában a síparkban… Mondjuk csak ma hívják így, mert akkor – némi kerekítéssel – mondjuk 5 pályáról beszélhettünk (ebbe beleszámoltam az erdei utakat is), és ahogy nézem a térképen a meglévő pályák kaptak új felvonókat és talán készült további néhány sáv is. Ettől függetlenül nekünk ez a nagy hegy volt, amin megtanultunk síelni.
A sztorihoz hozzátartozik az is, hogy nálunk a családban senki sem síelt, így minden eszköz beszerzése és kölcsönkérése külön kihívás volt. Saját síoverallt kaptam (mai szemmel elég vicces színűt és szabásút), valamint egy sokat síelő ismerős bakancsát és sílécét kértem kölcsön. Azt akkor nem tudtam, hogy a közel 2 méteres emberre méretezett síléc – 205 cm – az én 182 cm-es magasságomhoz képest lehet túlzás lesz.. főleg tanulni. Szerelem lett a vége és elsősorban nem a velünk utazó lányokkal, hanem ezzel a sporttal. Ettől kezdve minden évben sílécre álltam, lett saját, megfelelő méretben, aztán jött a snowboard, szintén szerelem lett, de ebből soha nem volt saját csak kölcsön.

Amikor 2008-ban Dani megszületett nem volt kérdés, hogy korán lécre fogom rakni. Alig múlt 3 éves, mikor elindultunk bakancsot és sílécet szerezni neki és kerestünk egy olyan síedzőt, aki külön foglalkozott vele, mert koránál és méreténél fogva csoportba nem engedték. A minimális alapképzés után irány Mátraszentistván, tele lelkesedéssel és bizakodással. Lelkesedésemet a próbálkozás erősen letörte, a bizakodásomat kevésbé, majd egy Hochkaron eltöltött hosszú hétvége eredményeként Dani gyönyörűen csúszott le már a kék pályán is. Büszke voltam rá, ő pedig imádta a síelést, a hegyet, a ratrakot, egyszóval mindent.

Egy évvel ezelőtt, 2012 őszén elkezdtünk szervezett síoktatást keresni. Rátaláltunk a Viadal SE-re sok jó ajánlás alapján. Nem olyan helyet kerestünk ahol kivilágított pálya van, vagy sífelvonó, vagy büfé vagy melegített váró. Az elsődleges szempont az volt, hogy olyan helyet találjunk ahol a mozgást és a sportot tanítják meg a gyereknek, és nem csak a síelést. Matkó András és Hellner Péter szenzációsan kezelték a gyerekeket, és tavaly ősszel elkezdődött egy apa-fia program. Minden szombaton és vasárnap reggel (nekünk ez volt az optimális) 9 órakor kezdődött az edzés és másfél órán keresztül együtt futottunk, ugráltunk az erdőben. Egy hónap után – közösségformáló jelleggel – a szülők és gyerekek együtt terítették le a műanyag pályát és közben készült a tradicionális bogrács, kiegészítve a családok által hozott házisütivel. Itt éreztük először, hogy nagyon jó helyre kerültük. A pálya építésére még olyan családok is eljöttek, akik már rég kinőtték gyerekestül a síiskolát és nem csak a szülők, de a fiatalok is ott voltak. Hihetetlen élmény volt!

This slideshow requires JavaScript.

Dani megtanult síelni, de még inkább időben elkezdte megérteni, hogy a síelés is egy komoly sport, amire készülni kell, ahol bemelegítés van, ahol folyamatosan lehet fejlődni és egyre újabb és újabb dolgokat kipróbálni, megcsinálni. Mi pedig részei voltuk, bemelegítettünk velük közösen, esőben, szélben futottunk az erdőben, vittük vissza a dombtetőre vagy csak bátorítottuk. Minden hétvégén garantált volt a három óra szabadtéri mozgás.

20130316_ViadalSE_Sitabor_IMG_3557

Dani megtanult síelni

20130119_ViadalSE_IMG_1709

Havas edzés a műanyag pályán

20130119_ViadalSE_IMG_1779

Amikor van elég hó, még ugratót is építünk


Dani megtanult síelni

Sítábor… nyilván síelni igazán a hegyen, hóban élmény. Az elmúlt évben a síelős napjaink nagy részét sítáborban, Kreischbergen töltöttük. Kellemes szállások, jó közösség, szuper pályák, ideális környezet gyerekkel és tanuló síelőkkel, de nem unalmas azoknak sem, akik jobban tudnak csúszni.

Amikor az első tábor kezdődött, Péter bácsi (idősebb Hellner Péter) megkérdezte, hogy tudok-e síelni? Hát mondom, csúsztam már, de ismerve az “öreget” éreztem, hogy igazán jó válasszal nem jöhetek elő. Beálltam én is tanulni és 2012-2013 telén többet fejlődtem, mint azelőtt összesen. Számomra a siker abban mérhető, hogy Péter bácsi megdicsért… fia szerint jól tegyem el, mert ritkán osztja… én nem így éreztem, bár valóban nehéz az elvárásnak megfelelni. Ami számomra is megdöbbentő volt, hogy Dani rajongott az “öregért” és talán egy kicsit visszafelé is lehetett valami, mert Péter bácsi sokszor ment a kicsikkel…

Én meg sokszor síztem Petyával, aki ezen napok alatt igazán jó haverrá vált, vagy hogy az ő szavajárását idézzem, jó spanom lett. Dolgozott sokat a technikámon, talán némi sikerrel, elvitt vadvidékekre, amit korábban nem próbáltam volna, de így nagy kaland és élmény volt. Hogy milyen, azt ezek a videók adják legjobban vissza:

Hogy ez egy reklám szagú írás? Hát lehet! Bár meggyőződéssel arról tud írni az ember, amit megélt és ami nagy élmény volt. Legyen reklám! És legyen eredmény! Gyertek minél többen a Viadalba, mert többet kaptok a Virágvölgyi síiskolában, mint csak azt, hogy biztonságosan le tudtok csúszni a hegyoldalon:

Persze időről időre Budakeszire is megjött a tél, tavaly sokszor, és azokon a napokon szép alpesi lankát varázsolt a domboldalra. Hát ezzel az izgatottsággal várjuk az idei szezont.


20130119_ViadalSE_IMG_1847
20130119_ViadalSE_IMG_188420130119_ViadalSE_IMG_1757

És akiket érdekel. Idén, 2013 őszén, az edzések október 5-én kezdődnek a beiratkozással. Az első száraz edzés október 6-án lesz.

Keressetek engem, és adok kapcsolati adatokat! Gyertek és legyetek velünk ti is.

20130323_ViadalSE_IMG_3995 20130316_ViadalSE_Sitabor_IMG_3576 20130125_ViadalSE_IMG_2295 20130315_ViadalSE_Sitabor_IMG_3423

 

Comments

comments

2 comments for “Síelés – Kubinska Holától a Viadal SE-ig – sport szerelem száll apáról fiúra

Szóljon hozzá!